Hüje békávé, hüje máv, írnám föl a garázsaik, remizeik, dicspécserállomásaik falára tízezerszer.
Ti sem láttok tovább az orrotoknál?
A munkavállalók országos szövetsége, vagy hogyhívják, azok sem, akik nem akarják elfogadni a munkaadók által ajánlott 2%-os béremelést és 6%-ot akarnak.
Itt. Amikor most épp arra készülünk, hogy a gazdaság itt jövőre
csökkenni fog. Kevesebb lesz, mint idén. Rosszabbul fogunk élni, mint egy éve. És sajnos ennél nagyobb mértékben fogunk rosszabbul élni, pont az ilyen hülyék miatt (is), akik miatt nem lehet jól elosztani azt a kevesebbet sem.
Nem az a bajom, hogy sztrájkolnak. Nem az a bajom, hogy végre tenni akarnak valamit azért, hogy itt jobb legyen.
Az a bajom, hogy rossz célért sztrájkolnak. Konkrétan saját magukért, le vannak szarva a többiek, az anyám, aki ma nem tud vásárolni, a barátom, aki nem tud Pestre jönni. Le van mindenki szarva, csak nekünk legyen meg a több, akkor, amikor egyébként kevesebb lesz mindenkinek úgy általában.
Ezért nem érdemes sztrájkolni. Ezért csak szégyellni érdemes magukat.
Van, amiért érdemes lenne sztrájkolni egyébként.
Például egy új pártfinanszírozási törvényért. Mert addig biztosak lehetünk abban, hogy bárki, akinek a feje ott van a tévében és alá van írva, hogy miniszterelnök, az lopó. Tolvaj és hazug, össze kellett lopnia 7 milliárd forintot, amibe egy kampány kerül, ahelyett a 300-valahány millió helyett, amit kimutattak, mert azt kell kimutatniuk.
7 milliárd sok pénz. Ha 30 milliójával lopják össze, akkor több, mint 200 tétel. Ezek jöhetnek mondjuk az energiaszektorból, ahogy ismerős energiaipari cég vezérigazgatónak tett ajánlatot x középfelső pártember, hogy 30 millió, és akkor ilyen meg olyan lesz az energiapolitika. Valószínű nem személyes korrupció volt, a pártnak kellett. Ha 300 milliójával lopják össze, az mondjuk 23 tétel. Ehhez jó az autópálya-építés, vagy ilyesmi, gondolom. Mindenesetre nagy tételek kellenek.
Most rögtön benne lennék, hogy legyen általános sztrájk, álljon meg az ország a sürgősségi-életmentő izéket kivéve, amíg nem lesz új pártfinanszírozás, TB-reform, meg még pár dolog. Ezek egyike sem ördöngősség. Pártfinanszírozási törvény mondjuk egy hét. Mindegyikre szekérderék tanulmány készült, vannak jó külföldi példák. Semmit nem kell újra nulláról kitalálni. Ahogy a gyógyszerkasszát is át lehetett alakítani 2006-ban úgy, hogy gyakorlatilag változatlan színvonal mellett egyharmaddal kevesebb költségvetési kiadást igényel.
Na?
Ezért sztrájkoljatok. Ezért érdemes.
Megértem egyébként, ha valakit foglalkoztat a "Mit tehetek én, hogy jobb legyen?”, és könnyebb érzés lehet rosszat tenni de valamit tenni, mint nem tenni egyáltalán.
Háromféle lehetséges cselekvési módot látok itt és most ebben az országban, ami normális, etikus és előrevivő:
1. Élni. Éltetni magamat, embereket akiket szeretek és dolgokat amiket szeretek, amelyekben szívem örömet lel és értelmem értelmet lát. Nem foglalkozni aktívan és akkor viszont passzívan sem azokkal a dolgokkal, amelyekkel nem érdemes (a passzív alatt most a frusztrálódó kesergést, világfájdalmat és önsajnálatot, meg a többi magyaros zsákutcát értem). Ez nem menekülés, hanem a "jóval győzni le a rosszat" elv alkalmazása. Ott, ahol én vagyok, ott legyen melegség és kedvesség, öröm és értelem. Talán mások is jönnek.
2. Tenni olyan dolgokért, amelyekért tenni érdemes és hatékonyan tenni lehetséges. Nem sok ilyen van, és kevesen rendelkeznek ilyen eszközzel, de azért nem kizárt. Rendelkezik például a máv és a békávé, vagy a katolikus egyház. Aki mint intézmény kussolt a holokauszt alatt, most meghirdethetné az ott elmaradt általános bojkottot az említett pártfinanszírozásért vagy TB-reformért. Neki is tisztább lenne a lelkiismerete, tiszta eredetű pénzekből kapni az apanázst. A rendszer egésze szürke és mutyis és kétes eredetű jelenleg, ő is onnan kap, és sokszor úgy tűnik, őt is csak a saját pénze érdekli.
3. Emigrálni. Tiszta lelkiismerettel itthagyni ezt az országot, és elmenni oda, ahol élni szebb és jobban érdemes.
Az írás 2008. december 18-án született.
Megmaradt épen, sokkal jobban, mint az Akropolisz. Egy hegyoldalban áll, felröppenő galambcsapatok és göcsörtös olajfák között. Fehér márványoszlopok, zöld és barna olajfák, rózsaszín leanderek, kék ég.
